Nem hallgatok tovább
Nem hallgatok tovább, minden szót kimondok,
bennem a visszafojtott évek hangja zúg, dobog.
Többé nem hallgatok, nem nyel el a félelem,
széttöröm a csend falát, nem maradok névtelen.
A csend hangjainak könnye mosta arcomat,
de ma feltámadok és megvívom a harcomat.
Számban ég az izzó mondatok parázsló sora,
elfojtott vallomásoknak száll most a pora.
Nem lesz halk bocsánat, nem lesz több lenyelt szó,
akkor is kimondom, még ha ettől nem is leszek elég jó.
A csend hangjainak könnye mosta arcomat,
de ma feltámadok és megvívom a harcomat.
Most felszakad a gát, s hömpölyög az igaz,
nem takar többé árnyék, nem tompít már vigasz.
A némaság bilincse csuklómon szorított,
évekig csendben tűrtem, mire lelkem fátylat borított.
A csend hangjainak könnye mosta arcomat,
de ma feltámadok és megvívom a harcomat.
Még ha remeg is a hangom, akkor is hallható,
nem leszek többé árnyék, nem leszek hallgató.
Kimondom mindazt, mit eddig eltemettem mélyen,
nem fojt vissza többé sem múlt, sem szégyen.
A csend hangjainak könnye mosta arcomat,
de ma feltámadok és megvívom a harcomat.
Author: Nagypál B. Rebeka
Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.
