Március földjén gyökeret vet
a reményteli szabadság.
Nem elég ma toll, se tinta, se papír –
kardot ránt ma a világ.
Szó voltam eddig –
most villám leszek az égen!
S ha kell, szívem vérét adom
e szent magyar vidéken.
A Pilvax sarkán lángra kap a szó,
a Tizenkét Pont zeng a téren,
és minden szív együtt dobban:
„Elég volt! Most vagy soha!” – érzem.
Kézben toll és kézben kard,
lángol ifjú és vén –
mert aki egyszer szabadnak született,
nem élhet rabigán.
Kossuth neve zászló a szélben,
Táncsics bilincse földre hull,
s mi ott állunk váll a vállhoz,
Tenni vagy nem tenni? E kérdés most az úr.
Ne félts, Júliám, ha ágyú dördül,
ha csata zúg felettem –
szívemben te élsz,
és a haza él bennem!
S ha hullnom kell – hát hulljak bátran!
Nem félek a haláltól!
Mert él a nemzet, míg van egy szív,
mely lángol a szabadságtól!
És amíg magyar áll a földjén,
és ég a márciusi láng,
addig rab nem lesz e nemzet –
míg őrzi Isten a hazánk!
Author: Sörös Erik
Szeretettel köszöntöm Önöket! Sörös Erik vagyok, idén töltöm be a harmincegyedik életévemet. Faddon élek, Pakson dolgozom. Verseimben meghatározó szerepet töltenek be azok a helyek, amelyekhez a mindennapjaim és az emlékeim kötnek. Fadd esetében különösen a Duna holtága és Fadd-Dombori jelenik meg visszatérően az írásaimban, míg Paks kapcsán a gesztenyesor, a Duna-part, valamint az a sajátos légkör, amely a várost körülveszi. Ezek a terek számomra nem csupán helyszínek, hanem hangulatok, élmények és belső történetek hordozói. Legszebb emlékeimet köszönhetem ezen Tolna megyei helyeknek! 1995.07.21-én születtem Szekszárd városában. Középiskolai tanulmányaimat Szekszárdon végeztem, ahol tovább mélyült az irodalom iránti érdeklődésem. Örömmel találtam rá az Irodalmi Rádió munkájára, mert közel áll hozzám az a nyitottság és elhivatottság, amellyel teret adnak kortárs alkotóknak és személyes hangú megszólalásoknak.
