Ostoba kis vers
sodort felém,
mégis itt maradtál,
s egy féldecis remény
futott fel, mint
lázmérőben a higanyszál.
Csillagokról live-oztunk,
és ránk vetült az a fény,
mosolyt kentél magadra,
s mosolyogva néztelek én.
Belül már nem
dédelgetett a magány,
a túlkonzervált üresség.
Mint nyári zápor után
a föld illata,
oly hangulatban futott
velünk az életszekér.
De valahol… a jövőnk felé,
elkopott a terv, az érkezés.
Neked jutott a nap,
nekem jutott az éj,
s megrekedt nevetésünk
az elhagyott út közepén.
Szöges cipővel
kínvigyorrá tapostuk…
te, a defetista,
és én: az ingatagság peremén.
Átkozottul feszít
a fájdalom… belül ég…
közöttünk felgyűlt a sár,
arcomon ül a szürkeség.
Egymástól távolra
száműzött minket
az iránytűt vesztett,
északi szél,
s verseim szilánkokra törve
hullanak le a hóba,
amikor az emlékre
hódarát lehel majd a tél.
Cs.-nek, Budapest, 2026. április 28.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.