Áll a világ végén
Jégkirálynak vára,
Mit havas domb csúcsára
Fagyasztott magának.
De magas a várfal!
Kemény építmény.
Széles és merev,
Mint a király a tetején.
Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Ember nem megy oda,
Mert vacogna és fázna.
Vacogna és fázna,
A hóban elmerülne,
Vagy mint Csipkerózsika,
Álomba szenderülne.
A jégkirály soha nem akarta,
Hogy bármi vagy bárki látogassa.
Ha valaki mégis hozzászólna,
Ő félve a hófal mögé bújna.
Várna, várna, talán ott aludna,
Míg a vendég tovább bandukolna.
A jégkirály erős és bátor,
Csak megijed a zöld fűszáltól.
Fél mindentől, mi nem hóból van,
Ezért lakik egy jégkunyhóban.
Kunyhóban vagy palotában?
Neki mindegy, csak ne lássam.
Én se lássam, más se nézze,
Szégyenlős sajnos szegényke.
A jégkirály jó kormányzó,
Birodalma tökéletes.
Csak az alattvaló a hiányzó,
Az egyetlen, ami lényeges.
Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Más minek menne oda,
Ha ő nem kívánja?
Jégbirodalomban
Ha ragyogna a nap,
A jég felolvadna,
Királya megmarad.
De nem lesz király többé,
Csak egy törékeny ember.
A jég tette keménnyé,
Ami kegyetlen fegyver.
Jégszíve pocsolya,
Hóvára óceán
Lesz majd egy mesében,
Hol napfény rátalál.
A jég királya is lehet
Egyszer boldogabb, mint bárki,
Ha a rideg fagyosságtól
Végleg meg tud válni.
Jégkirály is lehet
Szerető apuka
Vagy boldog kisgyerek,
Ha ő is akarja.
Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Jégbirodalmának,
Jeges, havas tájnak.
Jégkirály lesz egyszer,
Majd sokára ember,
Mert a jég megtörik,
Elolvad, ha az kell.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
