Tűk szurkálják a testet,
a hallgatás most reszket.
Kávém már csak hideg folt,
falon túl a szél sikolt.
Betévedt egy fénypászma,
elesett, kis ostoba…
Kint rekedt a bűvkörön;
menekülne. Nincs hova.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
