Tűk szurkálják a testet,
a hallgatás most reszket.
Kávém már csak hideg folt,
falon túl a szél sikolt.
Betévedt egy fénypászma,
elesett, kis ostoba…
Kint rekedt a bűvkörön;
menekülne. Nincs hova.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.
