Melegen gőzölgő aszfaltjárdán
hajnali lépteim visznek…
Izzad a város…
A város lüktető mozgásában
egy mozdulatlan tétel tűnik fel
Az idő megállt egy kis tollcsomón
ami fehér pettyként
hever a szürke gyalogsávban
Földre hullott békeangyal
És a vak cipők elmennek mellette…
… nem érzik a tragédiát
Kopott keréken nyikorgó talyiga
töri meg a képet
Alkoholgőzős pillantás tolja a lapátot
s az égvesztett kis tetem bekerül a rendszer megsemmisítő programjába…
mintha soha nem létezett volna
Továbbmegyek…
szemem sarkában egy könnycseppel
Fáj a közöny… elfásult emberek
mennek mint robot
ütközésig felhúzott gépezet
A béke, a szabadság jelképe halott…
és senki nem siratja…
Budapest, 2026. május 29.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.