Behunyom a szemem,
itt vagy velem.
Megfogod a kezem,
útnak indulunk.
Hogy hova? Nem tudni még.
Kaland az. Válasszunk
utat.
Én ezt szeretném, a girbe-gurbát.
Azt, mi kis falvakon visz át,
hegyen-völgyön, réten, mezőn.
A csendeset, az alig jártat,
azt, amit kevesen látnak.
Zötyögős nagyon.
Mondd, nem bánod?
Nem is kérdtem,
de szemeden látom.
S mégsem. Mert együtt jó.
Még a zötyögés is. Ringató.
Mert itt vagyok. És nekem Te.
És az úton minden rög
lágy hullámmá pöndörög,
alattunk szelídül a föld.
Megállunk.
Nézd, milyen szép!
Hogy mi? kérded.
Csak ez a nagy zöld, s az ég,
a béke, hogy itt semmi nem ér,
csak te vagy itt, csak te és én.
Feküdjünk a fűbe.
Mellém gyere.
Méhecske dong a fülembe,
s nem tudom, hol érek véget én,
s hol kezdődsz te.
Összemosott mindent
ez a végtelen kék és a rét
s a minden ölén anyagtalanul
simulunk, kettő összeér,
mint a zöld és a levél.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
