A kutya hűsége van, hogy csak a láncé.

A kutya hűsége van, hogy csak a láncé

Lánc csörgésre ébredek, kutyaugatással párosulva. Az ablakomon kitekintve igaz egyiket se láttom. De ekkor egy régi emlék ötlődik fel bennem. Mikor még gyermek voltam egy egyetemes igazságra jöttem rá. Igaz ez kicsit nagyzolva hangzik, de már akkor megállapítottam, amit ma is tudok.

Visszatérve az emlékre. Gyerek korom falun telt, ahol megannyi tapasztalatot szereztem. Ilyen volt a kutyák a láncok esete. Ugyan is akkoriba nem volt ennyire szigorú a törvény egyes téren. Az ebek pedig sajnos gyakran láncra kötve élték minden napjaikat.

Igaz volt, aki szabadon élt, de a legtöbb a vas engedte ,,szabadságot” ismerte csupán. Mai fejjel bűntudatom van, hogy a mi otthonunk nyugalmát is így őrizték. Nap mint nap láttam a kutyák szemébe az örömet és a vágyakozást a szabadulás után. Legyen ez nagy vagy egész kicsi kutyáról. Mert hát sajnos ez módi nemtől kortól és mérettől független volt. Az egész hatalmas kuvasz is épp úgy láncról ugatott, mint a tacskó. Olykor a lánc és a foglya közös bosszút álltak.  Volt rá példa, hogy a lánccal a szakadó esőben kirántotta gazdája lábbát, aki igy épp olyan sáros lett, mint ki őrizte álmát. Ilyenkor többnyire tettlegesség lett a nóta végé sajnos.

A hűséget ki erőszakolhatjuk, de az sose lesz őszinte. Sajnos ekkor tapasztaltam meg hogy az a kutya, amely kölyök korától láncra került egész rab élete végéig nem a gazdájához lett hű. Persze hű volt ö ahhoz is de a lánchoz egy erősebb hűség fűzte. Mert ugyan is, ha ritkán szabaddá lett akkor is mindig visszatért hozzá amint valaki megzörgette. Ez én azt mondom, hogy egy gyűlölt hűség volt. Szeretni nem hiszem, hogy szerette. Úgy gondolom, hogy elejibbe gyűlölte aztán az idő és a lánc kitartása megtörte és a végére már lénye részének érezte. Egyszere tanúja voltam ahogy egy kuvasz kant egy jó hiszemű ember a láncról megpróbálta elengedni, de az megharapta. El lett igaz engedve, de miután a szabadított megkapta vissza ült a földön heverő lánca végére. Azt, hogy vissza akasszak rá azt már némán szenvtelenül tűrte. Azt merem mondani, hogy a tanúságot akkor már levontam és most már értem is.

Egy rossz helyzethez is ragaszkodhatunk, ha csak azt ismerjük, és  jótól félünk és küzdünk ellene.

A kutya hűsége van, hogy csak a láncé.

Karsai Zénó
Author: Karsai Zénó

Kedves Olvasó! Wass Albert, Móricz Zsigmond,Ernest Hemingway,Fekete István és Rejtő Jenő munkássága már gyermekkorom óta nagy hatással voltak rám. 4 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Kezdetben verseket írtam, utána pedig az elbeszélések következtek. A munkámból kifolyólag rengeteg időt töltök a szabad ég alatt és objektív szemlélőként figyeltem meg a természetet, annak minden szépségével és rendjével együtt. A mezőgazdaságban és lótenyésztésben szerzett tapasztalataim sok írásomnak adott ihletet. A bejegyzéseimben szerteágazó témákról fogok írni, mint például természetjárás, vadászat, kutyatartás- és tenyésztés, mezőgazdaság, lótartás- és tenyésztés, történelem és irodalom.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »