Gyermekévek fénye

Gyermekévek fénye

Apró lábak futnak a nyári fény alatt,
zsebében kavicsok, csilingelő szavak.
Másként nézi csendben ezt a rohanó világot,
s észreveszi benne a rejtett boldogságot.

Van, hogy hangos minden, túl sok a zaj körülötte,
ő mégis örül egy falevél rezdülésének.
Szívében külön kis univerzum ragyog,
ahol a csend néha többet mond, mint a kimondott szó.

Gyermekévek sora száll a szél szárnyán,
egy mosoly megpihen az alkony puha vállán.
Kézen fog az idő, lassabban haladunk,
s közben észrevétlenül egymásból tanulunk.

Nem kell tökéletesnek lennie a világnak,
elég, ha örülünk a kinyiló virágnak.
Mert a legszebb csodák néha halkan érkeznek,
egy érzékeny kis szív mélyén ébredeznek.

És ha egyszer majd felnőtt szemmel néz a kék égre,
talán visszagondol ezekre a különleges évekre.
Arra, hogy a szeretet mindig utat talált,
és együtt őriztünk minden apró csodát…

Elekes Tímea Izabella
Author: Elekes Tímea Izabella

Elekes Tímea Izabella vagyok, író, költő és blogger. Írásaim középpontjában leggyakrabban az emberi lélek, az érzelmek, az önismeret, a természet és az elfogadás témái állnak. Különösen fontos számomra az autizmus világának hiteles és érzékeny bemutatása, hiszen autista kisfiú édesanyjaként ezt a mindennapokban is megélem. Verseim, novelláim és riportjaim több helyen megjelentek már: antológiákban, magazinokban, online irodalmi felületeken, valamint korábban újságokban is publikáltam. Több önálló verseskötetem jelent meg az elmúlt évek során, legutóbb pedig „A Csend Hangjai – Zénó meséje” című mesekönyvem látott napvilágot, amely az elfogadás és megértés üzenetét szeretné közelebb vinni az olvasókhoz. Hivatalos weboldalam: izamuvek.hu

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »