Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját.
Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát.
Hallod? Hallgasd csak, élvezd a madarak kellemes hangzavarát.
Cinege, pinty, fakopáncs, örvös galamb s csuszka.
Most épp téged üdvözöl, nótáját neked húzza.
Vigyázz, légy óvatos, figyelj, lábad hova teszed.
Hú, mennyi! Hányféle gomba! Azért ne menjen el az eszed.
Jól van, látom, már szednéd, ám lesz bőven, mi itt marad.
Nézd, mi barna kalap, vastag a tönkje: csodás vargánya, na, azzal rakd meg kosarad.
Ennyi úrigomba! Jaj, mi izgalom, még rám is átragad.
Látod, ha nem figyelsz, a pókháló arcodra tapad.
Letörölted? Szedjük, de ne kapkodj, szépen bánj vele.
Gombák királyát szeded, ezt jól vésd az eszedbe.
Na, eljöttünk szépen! Ímhol, a völgy ölében szalad a patak.
Mily gyönyörű, ahogy vizes kövein megcsillannak a lombokat áttörő napsugarak.
Gyerünk, kortyoljunk egyet, igyuk hegyek könnyét.
Nyeljük is tikkadva az erdő elixírjét.
Aztán köszönjünk, és menjünk, ne háborgassuk tovább.
Jövünk még, ígérem, s bejárjuk Isten Arborétumát.
2020. április 2
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...
