Nem láthatta más, csak az ég,
maga is csak sejtette még:
a mélységből fény derengett,
kincsé, mit odabent rejtett.
Árny és derű szorongatta,
jeleit szívébe rótta,
ha sorsa semmibe vette,
nem látta – szárnya emelte.
Megtörten is dacolt, vívott,
rejtekében tüzet szított,
s benne minden sebzett élet
kínja kristályokká égett.
Ékkövein visszanézve,
múlt hamvait szélbe vetve
indult el egy új hajnalon
titkon hordozott szárnyakon.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
