A Hullócsillag elmúló villanása.
Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása,
Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz,
felfoghatatlan az a nagy teher,
ami az Ő megfáradt szemeiben telel.
Kérlek hunyd le a szemed és pihenj végre.
Most elmehetsz az álmok mezejére,
Nem folyik érte ki senki vére.
Szenderedj el, minden terhedet vesd el.
Ha kell mondok neked altatót,
a kozmoszból varrok neked takarót,
Megágyazom, s oltalom vár ágyadon.
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”