Kinyitok egy könyvet.
A borítója ismerős, mégis idegen.
Amikor az ujjam a lap széléhez ér, megremeg, mert érzem: ez nem egy történet. Ez az életem.
Az első oldalon egy kislány ül a padlón.
Túl nagy álmokkal egy túl kicsi világhoz.
Hol modell szeretne lenni, hogy végre észre vegyék.
Hol újságíró, hogy kimondhassa azt, amit mások nem mernek.
Tanító, mert hinni akar abban, hogy a szavak alakítanak és a szeretet nevel. Tudja, hogy minden gyermek egy lakat és minden gyermeket egy másik kulcs nyit. Egy tanító tudja csak melyik gyermekhez melyik kulcs illik.
Orvos, mert már akkor fájt neki mások fájdalma. Továbbá embereket gyógyítani, elvenni fájdalmukat a legnemesebb hivatás a világon.
Lapozok.
A lapok megsűrűsödnek, komolyabb lesz a betűk súlya.
Az egyik álom valóra vált.
Tizenkét évig tanítottam.
Tizenkét évig hittem abban, hogy a jóság nem naivitás, hogy a tisztaság erő.
Gyerekek szemében tükröződtem vissza és azt hittem: jó helyen vagyok és a szeretettel gyermeki életeket formálhatok.
De nem mindenki a fényt keresi. Vannak, akik félnek tőle. Rosszindulatú szavak, eltorzított igazságok, csendes, alattomos mozdulatok és amiért a lelkem dolgozott, azt elvették.
Nem azért, mert nem voltam méltó, hanem mert túl őszinte voltam egy hamis világban.
Lapozok.
Ez a rész fáj.
Egy idő, amikor nem volt jövő, csak a jelen.
Édesapám mellett álltam, figyeltem minden lélegzetét, mintha az enyémmel együtt tartanám életben.
Próbáltam erős lenni helyette is.
De vannak búcsúk, amelyek nem kérdeznek csak hirtelen érkeznek. Elvette tőlem az élet. Ölelések, szép emlékek, búcsúpuszi a homlokra és mosoly után a szem lehunyva. Tudtom nélkül történt, és a szívem szakadt bent.
Elveszítettem őt.
És a világ hirtelen túl nagy lett nélküle.
Lapozok.
A gyász nem kiált.
A gyász suttog.
Éjszakákon át, amikor a csend túl hangos, és csak a szavak maradnak.
Írni kezdtem, mert ha nem írok, összetörök.Versek születtek. Szépségből és szükségből.Életmentésből.
És az utolsó lapokon ott fekszik egy könyv.
Nem tökéletes.
De igaz.
Egy nő története,akit megpróbáltak elhallgattatni,de megtanult más hangon megszólalni.
Becsukom a könyvet.
Nem azért, mert vége van, hanem mert most kezdődik igazán, mert ez a kötet nem magyaráz.
Ez a kötet tanúskodik.
Arról, hogy a veszteségből is lehet teremteni.
És hogy amit elvettek tőlem, abból vers lett.
És könyv.
És én.
Author: Kollár Nélia
1988.04.17-én születtem e világra. Iskoláimat rendre jó eredménnyel végeztem. 2006-2010. Tanítóképző Főiskolára jártam, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert itt már kifejezésre juttattam alkotás iránti vágyamat és rengeteget festettem. 2010-2018. között Vácott egy helyi általános iskolában tanítottam, ahol megélhettem a gyerekekkel foglalkozás örömét, továbbá a művészet iránti szeretetem. 2018.-tól Garay Művészeti stúdióban rajzot és festészetet oktattam Garay Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművésszel. 2025. októberétől költészettel és írással foglalkozom. Édesapám sajnálatos halála indította el bennem a rímek faragását, amit azóta is szeretettel művelek. Már több száz alkotást tudhatok magaménak. Elért eredményeim: 1. 2025. november: Művész. Ma Magazin: Lélekharang 2025. vers megzenésítést nyertem Hiányod című versemmel 2. 2025. novemberében csatlakoztam a Múzsák Könyvtára Szépirodalmi csoporthoz. 3. 2025. december: Múzsák Könyvtára Antológiai megjelenés 4. 2025 december 10. Post Mortem: Élet a Halál után című saját könyvem megjelent magán kiadásban. 5. 2025. december: Karácsonyi Szívhangok Antológiai megjelenés 6. 2025 december: Művész.Ma Magazin Karácsonyi Kincsek Antológia II. helyezés 7. 2026. január: Múzsák Könyvtára moderátori kinevezés 8. 2026 február: Két Valentin-napi Antológiai megjelenés 9. 2026. május: Anyák napi Antológiai megjelenés a Művész.Ma Magazinnál. 10. 2026. Strófa Kiadó Antológiai megjelenés 11. 2026. Ősze Pegazus Kiadó Antológiai megjelenés Szépirodalmi inspirálódáshoz szívesen olvasom: Ady Endre, Radnóti Miklós, Tóth...
