A sótartó régi volt, repedt porcelán, a peremén hajszálvékony csorba. Nem dőlt fel teljesen, csak éppen annyira, hogy a kristályok meginduljanak. Nem zuhantak, inkább engedelmesen hullottak: fehéren, hangtalanul, mintha tudnák, hol a helyük.
Figyeltem őket. Mindig figyelek az ilyen apróságokra. Más talán észre sem veszi, mikor válik sokká, ami eredetileg hiányzott.
Az étel a tűzhelyen már majdnem kész volt. Megkóstoltam. Üres. Nem rossz – csak nincs benne semmi, ami megtartsa az ízét. Mint egy mondat állítmány nélkül. Mint egy nap, amit végigcsinál az ember, de nem marad meg benne.
Tettem bele egy csipet sót. Nem többet. Csak annyit, hogy az ízek felébredjenek. Hirtelen lett eleje és vége. Értelme.
Eszembe jutott, hányszor nem adtam meg ezt magamnak.
Hányszor hittem azt, hogy a visszafogottság erény, a hallgatás béke, az alkalmazkodás szeretet. Hányszor féltem attól, hogy ha kimondok egy szót, ha meghúzok egy határt, ha nemet mondok, akkor elrontok valamit. Túlsózom az életet.
Pedig az igazság inkább az volt, hogy ízetlen lett.
Volt idő, amikor túl sok sót használtam. Amikor a fájdalom beszélt helyettem, amikor minden mondat maró volt, minden döntés éles. Akkor elnyomtam mindent. Magamat is. A só akkor már nem kiemelt, hanem égetett.
Meg kellett tanulnom az arányt.
Most már tudom: a só nem ellenség. Csak pontos akar lenni. Nem kér sokat, de azt kéri, hogy jelen legyen.
Az én sóm a kimondás. Az őszinte szó, amit nem csomagolok be udvariasságba. Az a döntés, amit nem magyarázok túl. Az a pihenés, amit nem érdemekhez kötök.
Ebből adtam mindig keveset.
Most, amikor főzök, figyelek. Nem csak az ételre. Magamra is. Ha hiányzik, hozzáadom. Ha sok lenne, visszaveszem. És ha eltalálom, akkor minden a helyére kerül.
Egy csipet elég.
Author: Kollár Nélia
1988.04.17-én születtem e világra. Iskoláimat rendre jó eredménnyel végeztem. 2006-2010. Tanítóképző Főiskolára jártam, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert itt már kifejezésre juttattam alkotás iránti vágyamat és rengeteget festettem. 2010-2018. között Vácott egy helyi általános iskolában tanítottam, ahol megélhettem a gyerekekkel foglalkozás örömét, továbbá a művészet iránti szeretetem. 2018.-tól Garay Művészeti stúdióban rajzot és festészetet oktattam Garay Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművésszel. 2025. októberétől költészettel és írással foglalkozom. Édesapám sajnálatos halála indította el bennem a rímek faragását, amit azóta is szeretettel művelek. Már több száz alkotást tudhatok magaménak. Elért eredményeim: 1. 2025. november: Művész. Ma Magazin: Lélekharang 2025. vers megzenésítést nyertem Hiányod című versemmel 2. 2025. novemberében csatlakoztam a Múzsák Könyvtára Szépirodalmi csoporthoz. 3. 2025. december: Múzsák Könyvtára Antológiai megjelenés 4. 2025 december 10. Post Mortem: Élet a Halál után című saját könyvem megjelent magán kiadásban. 5. 2025. december: Karácsonyi Szívhangok Antológiai megjelenés 6. 2025 december: Művész.Ma Magazin Karácsonyi Kincsek Antológia II. helyezés 7. 2026. január: Múzsák Könyvtára moderátori kinevezés 8. 2026 február: Két Valentin-napi Antológiai megjelenés 9. 2026. május: Anyák napi Antológiai megjelenés a Művész.Ma Magazinnál. 10. 2026. Strófa Kiadó Antológiai megjelenés 11. 2026. Ősze Pegazus Kiadó Antológiai megjelenés Szépirodalmi inspirálódáshoz szívesen olvasom: Ady Endre, Radnóti Miklós, Tóth...