Őszi gondolatok

Gondolatfutamok, felhőfoszlányok, apró fények

 

Nekem az őszről a magány jut az eszembe. Az a borongós belső magány, amit nem is mindig veszünk észre, de valahol mégis a lelkünk egy része. Nem mindig rossz ez a magány. Szembesít magammal, elszámoltat: ki vagyok én és mivégre? Bennem van a jó és a rossz is, és igen, törekszem a jóra. Jaj, de sablonos szöveg! De tényleg így csinálom?

Nekem az őszről az elengedés jut az eszembe. Köd, eső, sár, levélhullás, falevelek, falevelek. Amikor a bőkezű természet a nyár termését hullatja ölünkbe. Én is elengedem a nyári emlékeket, a vidám nyaralást és belehullok a szürke hétköznapokba. Visszatekintve ízlelgetem, majszolom a nyarat, miközben egy leszek a hétköznapok hősei között.

Nekem az őszről a lelassulás jut az eszembe. Reggel lassan jön a világosság, lassabban tudok én is felkészülni a következő napra. Valahogy mindenhez több idő kell. Nehezebb a lelkem, pedig elegáns és szép az ősz. Az elpihenés ideje, az elkövetkező új történet kezdete.

Nekem az őszről a csend jut az eszembe. Kedves barátom és ismerősöm a csend. Mindig jó ötleteket ad és Isten elé állít. A csend olyan, mint egy tükör. Meglátod magad benne, és ha Isten közelében vagy, el tudod fogadni, amit látsz. Megbékélsz magaddal, legalább egy kis időre.

Nekem az őszről a tompa fények jutnak az eszembe. Tompa, lágy színeket látok lelki szemeim előtt. Szürkés barnák, fáradt narancsvörösek, száraz, zizegő okker árnyalatok. Szépek. A föld színei az ég fényében. Mikor a sáros pocsolyában tükröződik vissza a tiszta égbolt. Hát nem csodálatos?

Nekem az őszről egy festmény jut az eszembe, amiben minden benne van: a tompa fények és földszínek, a lelassult idő ködös derengése, a beérett, fényes gyümölcsök és az örömteli nyár visszhangjai. Festem ezt a képet a műterem békés magányában, és végtelen hálát érzek, hogy ezt tehetem.

G. Bogdán Andrea
Author: G. Bogdán Andrea

G. Bogdán Andrea vagyok, óvónő, Solymáron élek a családommal. A pedagógusi hivatásom mellett újságírással, gyermekirodalommal is foglalkozom. Meséim 2023-ban, gyermekimádságaim 2026-ban jelentek meg egy kis kiadványban, cikkeim, interjúim havonta szerepelnek a helyi lapban. A versek, naplók, jegyzetek, cikkek és történetek által kifejezhetem érzéseimet, hitemet, gondolataimat. Az írás mellett festéssel, képzőművészettel is foglalkozom. Számos önálló és közös kiállításon vettem részt, tagja vagyok a Budai Képzőművész Egyesületnek. Fontos megtalálni az önkifejezés formáit, hiszen hozzátartozik a személyiség fejlődéséhez, a mentális egészséghez, és minden esetben értékes kapcsolatokat épít. Az alkotás egy csoda, mely közelebb visz másokhoz és önmagamhoz.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Gyógyulásnak hittem

Túl sokat gondolkodok kettőnkön, De valahogy mégsem bírok sírni. Belül vérzek az apró sebektől, A fájdalom a szívem megfeszíti.   Mi történik velünk? Az évek

Teljes bejegyzés »

Mese a gombáról

Találkozás   Épp ősz volt, az erdőben minden csendes volt, és mindent beborított a fehér köd. Potty! – egy vízcsepp hullott a gombára. – Elnézést,

Teljes bejegyzés »

Festmények üzenete

Festmények üzenete   Vonal fut el egy faággal, harsan a piros a lilával, szépen köti a zöldet a kék… és lassan mesélni kezd a kép.

Teljes bejegyzés »

Őszi gondolatok

Gondolatfutamok, felhőfoszlányok, apró fények   Nekem az őszről a magány jut az eszembe. Az a borongós belső magány, amit nem is mindig veszünk észre, de

Teljes bejegyzés »

Homályba veszve

  Van hogy egyszerűen elveszünk, A sötét ködben reked lelkünk. Folyton keressük a kiutat, Mikor a bánat nem riogat.   Sokszor a homály a barátom,

Teljes bejegyzés »

Lelkem bugyrai

  Lelkemnek vannak titkos, rejtett bugyrai, Nem lehet egyből a mélyére ugrani. Minden egyes szeletét fel kell fedezni, Ehhez nem kell mást tenni, csakis szeretni.

Teljes bejegyzés »