Valahol
Vannak olyan meseszép tájak, hol hegyek ülnek,
csúcsain erdők, erdőkön felhők csendesülnek,
hol a napfény lehullik az ágakról az avarra,
talán szarvasok, vaddisznók figyelnek fel arra.
Ki a völgyben lakik hozzánőtt a kőhöz, fához,
itt mindennek köze van az időhöz, egymáshoz,
és ha elvágyódik mégis, és felnéz az égre,
hiába, nem láthat a hegytől a messzeségre.
De felénk szabadabb a szél, szabad is az álom,
a szemed kinyitod és már söpör száz határon.
A fény könnyedén földet ér, simogatja szegényt,
még vélheti reggelente hordozza a reményt.
Látod, ez a tavasz az életnek megterített,
egy nagy asztal az alföld, folyókba merítkezett,
s kérdezem: miért mennél onnan távolra, ahol
apád lábnyoma, anyád sóhaja van valahol?
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.