Álomország határában, a magas, sűrű lombú fák árnyékában élnek a földi gyerekek kitalált, de már elfelejtett barátai. Mindenféle varázslatos lényt láthatsz, ha betérsz ide, a Bánatos Erdőbe. De nem árt, ha bátor is vagy, kis barátom, mert az előbb egy tűzokádó sárkány sétált el mellettem. Maga után húzott egy hatalmas fenyőt, ugyanis, itt, eme csöppnyi kis birodalomban is készülnek a karácsonyra.
Ahogy beljebb sétáltam a kikövezett ösvényen, egyre több házikót véltem felfedezni, amik a legkülönfélébbek voltak, másoknak talán fura anyagokból és még szokatlanabb helyeken. Voltak kis gömb formájúak, amik gyöngysorként függtek a magas fák ágai közt. Apró ablakaikban fény pislákolt, s egyikből-másikból apró, színes szárnyú tündérek repültek ki-be. Színes, gömbdíszeket hoztak-vittek. Picit messzebb, mesebeli házikó állt. Szinte vártam, ahogy a hét törpe dúdolgatva kimenetel az ajtón. Ehhez képest gyermek boszorkányok kergetőztek a ház körüli tisztáson, ahol az erdő kis állatai csatlakoztak hozzájuk. Az előbb úgy megrémültem, hogy a szívem a torkomban dobogott. Egy kis nyuszit láttam egy róka elől szaladni, és utolérte! Bukfenceztek egyet a lendülettől, és én azt hittem, hogy szegényemnek itt a vége, vacsora lesz. De szerencsére tévedtem. A róka mancsai közt a kis tapsifüles kacarászott: elkaptál, Félix bácsi. Megint! Megint! – kérte újra a játékot. Volt itt puha, rózsaszín nyuszi, morgó medve, szellemfiú és vagy tíz szaladgáló kiskutya. A puha, meleg odukban mókusok, sünök, baglyok pislogtak, a feltámadó szélben farkasok vonyítottak. Nem gondoltam volna, ennyi különféle állat lehet embergyermekek barátja. De ezeket, még mind ismeritek.
Ahogy beljebb haladtam, lettek egyre furcsábbak a lények. Volt, kinek csak a színe volt meglepő, nézd, az ott egy narancssárga medvebocs, egy kék nyúllal sakkozik. Házuk, mint két sátor, oldala falevél. Piros szarvason szivárványszín unikornis lovagolt. Hálótermük abban a hatalma fa törzsében volt, mi körül lépcső vezetett a magasba, lila kis szőrmókok ugráltak le róla. Citromsárga és zöld egerek futkároztak körbe. Gomba házuk volt, nőtt vagy ezer itt belőle. Annyi minden zajlott egyszerre, nem tudtam követni, talán a felét se. Láttam még gesztenye babákat, és pár színes kavicsot. Azt hiszem, némelyik gyermek máshoz nem jutott.
Ahogy így nézegettem körbe, kék színekben játszó hatalmas madár rikkant a levegőbe. Olyan éles hangon szólt, hogy az odagyűlt felhőkből a havazás megindult. Nem is akárhogyan, akkora pelyhekbe, hogy percek alatt az egész erdőt teljesen ellepte. Betakart mindent a puha lepedőbe, az állatok bevonultak házuk melegébe. Füstöltek a kémények, szálltak az illatok. Néhányan még kint jártak-keltek, díszítették a bejáratot.
Díszes kaput emeltek oda, rajta míves tábla: Gyere hozzánk, lépj be a Bolondos Birodalomba. Varázslat édes illata szállt a levegőbe, vagy talán csak a tündérek tettek rossz fát a tűzre. Szorgos munkájuk eredménye képpen, díszes gömbök lógtak minden lehetséges helyen. Girlandok, csillagok és fényfűzérek milliói szórták szét fényüket, s lettek hírhozói a közelgő ünnepnek: Közeleg a karácsony, a szeretetet ünnepe! Járjon át minket a remény, legyen köztünk béke!
Mikor elérkezik hozzájuk a szenteste, körbe állják a tisztáson a legnagyobb fát, egymást kézen fogják, s együtt énekelnek, néhányan táncra is kelnek. A sárkány barlangja ennek közelében van. Mellette, a magasból a patak vízesésként zúdul alá, a könnyek tavába. A szirteken sas fészkel, a vízben színpompás lények csillognak. A pára fagyott cseppjei a földre hullanak. Szikrázva szórják szét a rájuk vetülő fényt.
Olyan szép itt minden, maradnék szívesen. Hógolyó csatáznék fázós reggeleken. Hó embernek pocakját gurítanám nagyra. Keresnék rá gombot, meg lenne kalapja. Azt hiszem, itt még ő is életre kelne. Olaf után ő is szeretetre lelne. De ezt már nem tudom meg, csörög a vekker. Az álom elillan, eljött a reggel.
Author: Szabó Szabina
Komlón születtem, ott jártam általános iskolába, a középiskolát Pécsett végeztem az akkori Kero idegenforgalmi szakán. Itt Okj-s szakmákat szereztem. Veszprémben, a Pannon egyetemen szereztem diplomát turizmus – vendéglátás szakon. Németül és angolul is beszélek, igyekszem a tudásom szinten tartani. Két gyermekes családanya vagyok, aki nagyon szeret olvasni, kreatívkodni és írni. Ezek mellett szeretek díszíteni, önkénteskedni, sütni, gyerekekkel foglalkozni. Gyermekkorom óta a versek azok, amikben ki tudom fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Eleinte az iskolai órák, az első szerelmek ihlettek meg, később búcsúbeszédeket is írtam, és mondtam fel. Iskolai ünnepélyeken szavaltam verseket, már korán tudtam, hogy ezekhez vonzódom. Jelenleg a versek mellett meséket is írok a helyi Sétáló egyik állomására. Szeretem a kihívásokat is. Több történetbe is bele kezdtem az évek során, a célom az, hogy ezeket véglegesítsem, legalábbis folytassam. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért helyben részt vettem, majd magam is szakköröket tartottam a falunkban, így megismerkedhettem a nemezeléssel, papírfonással és a hímzéssel is, valamint picit a makraméval. Nagyon szeretek kézzel készített, egyedi ajándékokat készíteni. A célom: saját könyvek kiadása, akár vers, akár mese, akár történet legyen.
