Ne keress ott, ahol már nem
vagyok. A tegnapok mögött, hol
még egymásnak adtuk a
holnapot.
Nem találsz mást, csak a székre
dobott hiányt, mi makacsul őrzi
hidegre hűlt helyemet.
Egy félbefagyott mondat s a
könny már tudja az utat.
Vannak esték, mikor a csend is
olyan nehéz, hogy már nem fér el
sehol.
Visszhangja vígaszt lehell a
félelembe s az elkopott szavak
már nem üzennek hadat a
mindennap valóságába.
Már messze járok…
Magamtól…
Tőled…
Attól az élettől, mi közben egy
pillanatra sem vágyott el a
kezdettől.
Author: Hetei Brigitta
Ami bennem nem fér el csendben, abból néha vers születik. Írok félelmekről, hiányokról, szeretetről és arról a különös világról, amely odabent sokszor egészen más, mint amit kívülről látni lehet. Nem megfejteni szeretném az érzéseket, csak szavakat adni nekik. Mert talán a vers legszebb pillanata az, amikor egy idegen sorban valaki saját magára talál.
