Rejtélyek, teadélutánok és egy csipetnyi brit humor – Bemutatkozik Mary Merriment

Kedves Olvasók!

Egy alkotó számára mindig különleges mérföldkő, amikor új ablakot nyithat a világra, és közvetlenül megszólíthatja azokat, akik hozzá hasonlóan imádják a szavak erejét. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió felületén elindíthatom szerzői blogomat.

Mary Merriment vagyok. Ha néhány szóval kellene jellemeznem a világot, amelyben íróként létezem, azt mondanám: arisztokratikus elegancia, ódon angol paloták, feszült családi vacsorák és mindenekelőtt a hamisítatlan, fanyar brit humor. Írásaimban a huszadik század eleji Anglia mindennapjait kutatom — egy olyan világot, amely leginkább a Csengetett, mylord? szellemes, szarkasztikus szitkom-világa és a Downton Abbey pazar, mégis emberi drámájának különleges keveréke.

Bár eredetileg szitkomnak szántam, a történet önálló életre kelt, és egy hamisítatlan, humorral átszőtt kisregénnyé formálódott a kezeim között. Hiszem, hogy a jó történetek képesek kiragadni minket a mindennapokból, mosolyt csalni az arcunkra, és egy olyan idősíkba repíteni, ahol a társadalmi etikett mögött mindig ott lapul egy kis emberi gyarlóság és rengeteg nevetés.

Hogy ne érkezzek üres kézzel az első találkozásunkra, szeretném megosztani Önökkel ezt a különleges munkámat. Szerzői bemutatkozásom alkalmából fogadják/fogadjátok tőlem szeretettel a legelső regényemet, a Blackwood Manor (Blackwood-kúria) című brit humorral átszőtt történetemet, amelyet az alábbi linken teljesen ingyen elolvashatnak/elolvashattok: https://docs.google.com/document/d/1fj3Rv20Yrim8IyZBBtv0hX0eoBRaFKoArfBYJr6esFI/edit?usp=sharing

Kattints ide a regény elolvasásához: google.com

Tartsanak velem ezen az úton! A blogon a jövőben rendszeresen jelentkezem majd kulisszatitkokkal, készülő műveim részleteivel (mint a hamarosan érkező, még érettebb folytatás, a Villa Mimosa), valamint verseimmel és novelláimmal is.

Szeretettel,
Mary Merriment

Author: Mary Merriment

Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom: „Az írás olyan, mint a főzés: tudod a hozzávalókat, de csak a végén derül ki, milyen íze lett.” Történeteimben előszeretettel idézem meg az 1920-as évek Angliáját klasszikus brit humorral fűszerezve, de közel állnak hozzám a mély mondanivalójú novellák és versek is. Bár szerzői oldalam még új keletű, hiszem, hogy az írás az önkifejezés és a belső béke legtisztább eszköze.