Már elengedtem bús terét a szónak,
s mint buktatók adnak helyet a bajnak,
én úgy adok esélyt a változásnak,
a kinyílt szemednek, s szívednek vázat.
Majd felépít téged az élet,
és millió hibád ha nézed,
már nem ténferegsz, csak érzed,
hogy ott voltál igaz, nem érted.
Most mért kellett ártani annyit,
Mert kijárt kudarc tolt, talmit,
és úgy szerettél volna csak Lenni,
de sértett boglyák ölébe veszni,
veszni hagyott az út. Talán. Nem tévedsz?
Ha kihagyott szívütemnyi évet.
Majd pallérra állít a bántás,
nem vagy hibás, csak Láss.
Author: Kapocsi Annamária
1975-ben születtem Orosházán, jelenleg Hódmezővásárhelyen élek. Az írások gyerekkoromban mesék, majd később apró gondolattöredékek formájában segítettek élni. Hiszek az írás gyógyító erejében, a varázsban, ami benne lebeg. Mintha levegőt venne az ember, vagy letenne egy súlyt a lelkéről. 2007-től maradtak meg leginkább a gondolataim, amikor a poet.hu oldalra rátaláltam. Eddig különböző antológiákban, folyóiratokban szerepelhettem. Legtöbb a poet.hu kiadványa, de akad az Aranyecset, a Déemká, a Krúdy Gyula Irodalmi kör, és a Süli András Művészeti kör által készített antológia. Egyszer volt egy önálló szénrajz kiállításom, a versekhez készült rajzokból. Szavak ébredése címmel. A festéssel még csak közel három éve próbálkozom. ismerkedem a színek adta világgal. Három leányom által tanulok még élni, ők színesítik a napjaim. így az írás és festés, igazi időrablóvá nevelt. Mert minden csupán a pillanatokon múlik.
