Szeretteink emlékére
Már éjszaka sincs sötét.
Lelketek fénylő csillag szíveként ragyog,
A köd is kristályfényes,
Emléketek mára néma csendet hagyott.
Nincs sírás, nincs nevetés.
Most a csend jár a némult földeken,
Mely harcol pár könnycseppel azért,
Mik szétgurulnak a fagyossá vált fövenyen.
Most hallok valami zajt,
De csak a szél zörgetett vékony ágakat,
Halk sóhajok is szállnak,
S látok sírok között lassan lépő lábakat.
A léptekben fájdalom,
Vágyakozás egy kézfogás után,
Mi már rég nincs,
Csak a holdfény kísér minket a bánat oldalán.
Fénylő kis sírkövek,
Ezer égő gyertya fénye a mennyországig látszik,
Messze vagytok, de most mégis közelebb,
Szívünk dallama ma az éggel együtt játszik.
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.
