Híd a köd felett
Hideg kövön tiszta lángok,
Az esti csendben ég a múlt.
A szélben halk imádságok,
S közben minden elcsitult.
Megfáradt göröngy, néma hantok…
A lélek végleg szárnyra kél.
Megkondulnak a harangok,
S áhítattal a csend beszél.
A hiány itt lent oltárt épít,
A mécses könnye sűrűn hull,
De a hit mindig szívet szépít
S a fájdalom elcsitul.
A lángok mögött van bocsánat,
S a törvény, mi lassan eltemet.
Mikor majd megszűnik a bánat,
Emlék őrzi létedet.
Gyolcsot húz az emlékezet,
Megáll az idő peremén.
Ölelésre tárod kezed,
S fellobban az örök remény.
Majd kapu nyílik a sötétben,
Egy fénylő híd a köd felett,
S a túlvilági békességben
Örökké él a szeretet.
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.
