Fogj egy ecsetet, s mártsd bele szivárvány színeibe,
fesd be vele szívedet, s szívemet színesre.
Szürkeség ne fedje be napjainkat,
homályos tükörkép lelkünket ne eméssze.
Fogj egy esernyőt, s emeld fejünk fölé,
ha ránk szakadna az ég is,
alatta együtt éljük át
életünk nagy viharait.
Fogd meg kezem, és én a tied.
Lásd a lelkem, s én látom Fényed.
Mosolyod gyógyír, s én hadd legyek,
örömöd, társad, hű szerelmed.
Fogd a szívemet, s tedd a tied mellé.
S ha fájt is valaha szívünk, és volt mi megsebezte,
Most már együtt dobbannak,
együtt a végtelenbe és örökre…
Author: Maryanne Antares 818
Kerekesné Udvari Marianna vagyok, Nyíregyházán születtem 1974. november 4-én. Gyönyörű családom van, kivételes férjem, és született négy szépséges gyermekünk. Az írás pár éve talált rám, a legnagyobb veszteség idején, és mostanra ez lett a gyógyulásom eszköze. Az elmondhatatlan és elviselhetetlen fájdalmat igyekeztem enyhíteni, kiírni érzéseimet. Eleinte csak magamnak írtam, és a fiók mélyén pihentek a verseim, amelyek a végtelen szomorúságról, veszteségről, egész világom összeomlásáról szóltak. Aztán kezdtek egyre fényesedni a történetek, már láttam a kiutat ebből a sötétségből. Azóta egyre születnek a versek, történetek, amelyek immár sokaknak lett gyógyír a nehézségekre, és remény az újrakezdéshez. Szeretnék fejlődni az írásban, és végre könyv formában is viszont látni mindazt, ami az évek során lelkemből megszületett. “Ha van szebb a születésnél, az az újjászületés. Amikor azt hiszem, hogy vége, hogy nincs bennem több rejtett üzenet, nincs több varázslat, akkor megmutatkozik újra. Előhívja az erő, a szándék, az élet szeretete. S lám, milyen csodákat produkál a lét! Isten pedig huncutul mosolyog le rám, mert előre tudta, hogy van folytatás. Mindig van folytatás.”
