Nem minden búcsú szól öröke,
nem minden csendben szűnik meg a szó.
Van mi túléli az idö súlyát s
a hiány sem mindig maradandó.
Ne keresd a léptem az alkonyatban,
ne várd, hogy árnyékom visszatér,
de az ami belőlem benned él,
nem lehet idővel semmivé.
Ott leszek majd egy régi mozdulatban,
egy dallamban mi váratlanul ér,
ott leszek egy ismerős mondatban,
ne hidd, hogy rég mindent feledtél.
Mert testet ölthet a csend és múlhat minden
és az évek letörlik arcunkról a gyászt,
de az igaz szeretet marad s átlépi az elmúlás falát.
Author: Hetei Brigitta
Ami bennem nem fér el csendben, abból néha vers születik. Írok félelmekről, hiányokról, szeretetről és arról a különös világról, amely odabent sokszor egészen más, mint amit kívülről látni lehet. Nem megfejteni szeretném az érzéseket, csak szavakat adni nekik. Mert talán a vers legszebb pillanata az, amikor egy idegen sorban valaki saját magára talál.