🌰🍁 A gesztenyefa ajĂĄndĂ©ka

Az öreg gesztenyefa alatt
az Ƒsz ma Ășj mesĂ©t fakaszt.
Aranylevél hullik a földre,
a szél kapja, s viszi pörögve.
Egy barna gesztenye gurul felém,
megcsillan rajta a gyönge fény.
Felveszem, tenyerembe zĂĄrom,
s egy rĂ©gi Ƒsz emlĂ©kĂ©t lĂĄtom.
Gyermekkorom kertje visszavĂĄr,
a kapuban nagymamĂĄm ĂĄll.
Köténye zsebében gesztenye lapul,
a kĂĄlyhĂĄn a teavĂ­z halkan dalol.
EmlĂ©kszem, hogy nevettĂŒnk rĂ©gen,
gesztenyĂ©t gyƱjtöttĂŒnk a rĂ©ten.
Kis pĂĄlcikĂĄkbĂłl lĂĄbat faragtunk,
sĂŒndisznĂłt, lovacskĂĄt alkottunk.
Most itt állok, felnƑtt fejjel,
novemberi, hƱvös reggelen.
A fa lombja mĂĄr ritkĂĄn rezdĂŒl,
egy utolsĂł levĂ©l mĂ©gis megperdĂŒl.
Tenyerembe simul az aranya,
mintha volna egy titkos szava:
„Ɛrizd meg azt, ami szĂ©p volt,
a rĂ©gi kertet, a mesĂ©lƑ holdat.
Ne sajnåld, ha véget ér a nyår,
minden Ă©vszak Ășj csodĂĄval vĂĄr.
A gesztenye mĂ©lyĂ©n Ășj Ă©let pihen,
s a tavasz ma Ășj remĂ©nyt ĂŒzen.”
A levelet könyvem közé teszem,
a barna gesztenyét zsebembe teszem.
KĂ©t aprĂł kincs egy Ƒszi napon,
mégis mennyi emléket adhatnak nagyon!
S ha majd az idƑ továbbhalad,
Ă©s az ƑszbƑl csak egy emlĂ©k marad,
elƑveszem a levelet Ășjra,
s visszatérek a régi udvarba.
Ahol a nevetés még messzire szåll,
és a gesztenyefa alatt nagymamåm vår.
Mert amit szĂ­vbƑl ƑrzĂŒnk, velĂŒnk marad, mint földben a mag, mely Ășj tavaszt fakaszt. 🍂
KĂ­ra Althea
Author: KĂ­ra Althea

KĂ­ra Althea (Körmendi KlĂĄra) vagyok, Ă­rĂł Ă©s mesemondĂł. Öt gyermekes Ă©desanya. ÍrĂĄsaimban a lĂ­rai hangvĂ©tel, a szeretetteljes tanĂ­tĂĄs Ă©s a lĂ©lek Ă©rintĂ©se kapnak hangsĂșlyt. MesĂ©imben Ă©s novellĂĄimban egyszerre szĂłlĂ­tom meg a gyerekeket Ă©s a felnƑtteket, hiszen hiszem, hogy a törtĂ©netek minden Ă©letkorban gyĂłgyĂ­tĂł erejƱek lehetnek. FƑbb tanmesĂ©im közĂ© tartozik – A RĂ©t mesĂ©i sorozat „MĂ©zike mesĂ©i”, amely kicsiknek Ă©s nagyoknak tanĂ­t az Ă©rzelmekrƑl, az elfogadĂĄsrĂłl Ă©s az elengedĂ©srƑl; a „Love Story” ciklus, amely a szerelem sebezhetƑsĂ©gĂ©t, szĂ©psĂ©gĂ©t Ă©s ĂĄrnyoldalait dolgozza fel lĂ­rai prĂłzĂĄban; valamint a „Lelki Ăștravaló” sorozat, amely elcsendesĂ­tƑ, szelĂ­d gondolatokkal kĂ­sĂ©ri az olvasĂłt a mindennapokban. ÍrĂĄsaim rendszeresen jelennek meg irodalmi pĂĄlyĂĄzatokon, antolĂłgiĂĄkban, online felĂŒleteken, Ă©s több kötet is kĂ©szĂŒlƑben van. CĂ©lom, hogy törtĂ©neteimmel hidat Ă©pĂ­tsek emberek között: gyerek Ă©s felnƑtt, mĂșlt Ă©s jelen, sebzettsĂ©g Ă©s gyĂłgyulĂĄs között. A mesĂ©imben visszatĂ©rƑ motĂ­vum a termĂ©szet, az ĂĄllatok, a szeretet Ă©s a belsƑ erƑ. Legfontosabbnak azt tartom, hogy az olvasĂł mindig talĂĄljon egy kis fĂ©nyt Ă©s remĂ©nyt a soraimban. Szeretettel Ă­rok az olvasĂłknak.

0
MegosztĂĄs
MegosztĂĄs

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk


🍂 November vagyok

November vagyok. A csendes Ƒsz gyermeke. A ködbe burkolt hajnal, amely a mĂșlt ĂĄrnyait mossa le a hĂĄztetƑkrƑl. Nem sietek. Csak leĂŒlök a vilĂĄg szĂ©lĂ©re,

Teljes bejegyzés »

Szavazz a pĂĄlyĂĄzatomra!

December 9-ig lehet szavazni! âłïž Ha szĂ­vesen olvasol olyan romantikus sztorit, amiben el tudsz veszni, mert mintha rĂłlad szĂłlna, egy helyes, de megfejthetetlen srĂĄccal a

Teljes bejegyzés »