Avagy a korona nĂ©ha fĂ©lrecsĂșszik, de attĂłl mĂ©g a miĂ©nk!
Ma reggel Ășgy döntöttem, hogy kirĂĄlynĆ leszek. ElvĂ©gre az ember egy bizonyos kor utĂĄn mĂĄr igazĂĄn megengedheti magĂĄnak, hogy mĂ©ltĂłsĂĄggal, eleganciĂĄval Ă©s kellĆ Ă¶nbizalommal uralkodjon a sajĂĄt Ă©lete felett.
Reggeli Ă©bredĂ©s, nyugodt kĂĄvĂ©zĂĄs, tökĂ©letes frizura, harmonikus lelkiĂĄllapot, majd elegĂĄns bevonulĂĄs a nap esemĂ©nyeibe. Ehhez kĂ©pest az Ă©bresztĆ harmadszor is megszĂłlalt, a hajam önĂĄllĂł politikai rendszert alapĂtott, a kĂĄvĂ©m kihƱlt, Ă©s a telefonomat vĂ©gĂŒl a fĂŒrdĆszobĂĄban talĂĄltam meg.
A kirĂĄlyi udvartartĂĄs tovĂĄbbra is hiĂĄnyzott. A mosogatĂłgĂ©p viszont sĂpolt. MĂ©ltĂłsĂĄgom megĆrzĂ©se Ă©rdekĂ©ben Ășgy döntöttem, hogy ezt nem szemĂ©lyes tĂĄmadĂĄsnak tekintem.
Valamikor rĂ©gen azt hittem, hogy az igazi nĆ mindig kifogĂĄstalan. A haja rendezett. A ruhĂĄja elegĂĄns. A lakĂĄsa tiszta. A csalĂĄdja boldog. A munkĂĄjĂĄban sikeres. Az alakja tökĂ©letes. A bĆre ragyog. Ăs termĂ©szetesen minden reggel Ășgy Ă©bred, mintha egy francia parfĂŒmreklĂĄm fĆszereplĆje volna.
Gyerekekkel, munkĂĄval, szĂĄmlĂĄkkal, csalĂłdĂĄsokkal, vĂĄratlan fordulatokkal, elrontott frizurĂĄkkal Ă©s olyan hĂ©tfĆ reggelekkel, amikor mĂĄr a kĂĄvĂ©fĆzĆ hangjĂĄbĂłl is Ă©reztem, hogy ma nem lesz könnyƱ nap.
Ăs közben megtanultam valamit. A nĆi mĂ©ltĂłsĂĄgnak semmi köze ahhoz, hogy hĂĄny perc alatt kĂ©szĂŒl el a sminkĂŒnk.
Ahhoz viszont annĂĄl több, hogyan bĂĄnunk önmagunkkal, amikor Ă©ppen semmi sem sikerĂŒl.
Mert a bennĂŒnk Ă©lĆ kirĂĄlynĆ nĂ©ha bizony elfĂĄrad. Van, hogy munka utĂĄn mĂĄr a cipĆjĂ©t is Ășgy rĂșgja le, mintha egy hosszĂș csatĂĄbĂłl Ă©rkezett volna haza. Van, hogy este tĂzkor, arcpakolĂĄssal a fejĂ©n, egy bögre teĂĄval a kezĂ©ben prĂłbĂĄlja megfejteni az Ă©let nagy kĂ©rdĂ©seit.
PĂ©ldĂĄul azt, hogyan lehet egyetlen nap alatt dolgozni, bevĂĄsĂĄrolni, fĆzni, sportolni, csalĂĄdot szervezni, szĂ©pen öregedni, egĂ©szsĂ©gesen Ă©tkezni, nyolc ĂłrĂĄt aludni, Ă©s közben mĂ©g romantikus, tĂŒrelmes, kiegyensĂșlyozott nĆnek is maradni a pĂĄrkapcsolatĂĄban.
De tudjĂĄtok, mit szeretek a legjobban abban, amikor egy nĆ elĂ©rkezik az Ă©lete Ă©rettebb szakaszĂĄba? Hogy lassan megtanul kĂŒlönbsĂ©get tenni aközött, ami valĂłban fontos, Ă©s aközött, amirĆl mĂĄsok szeretnĂ©k elhitetni vele, hogy fontosnak kell lennie.
MĂĄr nem akar mindenkinek megfelelni.
Nem omlik össze attól, ha valaki nem kedveli. Nem érzi kötelességének, hogy minden véleményre vålaszoljon.
Ăs egyre kevĂ©sbĂ© Ă©rdekli, hogy a szomszĂ©d Marika szerint mit illene viselnie, gondolnia vagy csinĂĄlnia.
Marika termĂ©szetesen tovĂĄbbra is figyel. De a kirĂĄlysĂĄg belĂŒgyeibe nincs beleszĂłlĂĄsa.
Egy Ă©rett nĆ mĂĄr tudja, hogy a szĂ©psĂ©g nem Ă©r vĂ©get egy bizonyos szĂŒletĂ©snapon. Ătven fölött is lehetĂŒnk kĂvĂĄncsiak, jĂĄtĂ©kosak, szerelmesek, szenvedĂ©lyesek Ă©s tele Ășj tervekkel.
Lehet Ășj nyelvet tanulni. IskolĂĄba jĂĄrni. TĂĄncolni. Hegyet mĂĄszni. Könyvet Ărni.
Ăj barĂĄtsĂĄgokat kötni. Ăs lehet olyan ruhĂĄt felvenni, amelyben gyönyörƱnek Ă©rezzĂŒk magunkat, akkor is, ha a divatmagazin szerint Ă©ppen mĂĄs volna az ajĂĄnlott.
Mert ki mondta, hogy az Ă©letĂŒnk legizgalmasabb fejezeteit kizĂĄrĂłlag fiatalon Ărhatjuk meg?
TalĂĄn Ă©ppen most kezdĆdik egy olyan idĆszak, amikor mĂĄr jobban ismerjĂŒk a sajĂĄt vĂĄgyainkat. Amikor merĂŒnk nemet mondani. Ăs amikor vĂ©gre az igenjeinket is komolyan gondoljuk.
Persze az önbizalom nem azt jelenti, hogy minden reggel elĂ©gedetten nĂ©zĂŒnk a tĂŒkörbe. Van, amikor meglĂĄtunk egy Ășj rĂĄncot. Egy Ćsz hajszĂĄlat. Vagy azt a bizonyos ruhĂĄt, amely tavaly mĂ©g egĂ©szen mĂĄskĂ©nt ĂĄllt rajtunk.
Ăs ilyenkor bizony elĆfordul, hogy a bennĂŒnk Ă©lĆ kirĂĄlynĆ Ă¶t percig sĂ©rtĆdötten tĂĄrgyal a tĂŒkörrel. Ăn pĂ©ldĂĄul ilyenkor rendszerint megĂĄllapĂtom, hogy a vilĂĄgĂtĂĄs kifejezetten ellensĂ©ges. A mĂ©rleg pedig valĂłszĂnƱleg összeeskĂŒdött a ruhĂĄsszekrĂ©nnyel. De aztĂĄn eszembe jut, mennyi mindent vĂ©gigcsinĂĄlt mĂĄr ez a test.
HĂĄny kilomĂ©tert gyalogolt. HĂĄnyszor ĂĄllt talpra fĂĄradtan. HĂĄny embert ölelt meg. Mennyi örömöt Ă©s nehĂ©zsĂ©get hordozott vĂ©gig az Ă©veken. Ăs egyszer csak mĂĄr nem kizĂĄrĂłlag azt lĂĄtom, ami megvĂĄltozott rajta. Hanem azt is, amire mĂ©g mindig kĂ©pes. Mert a testĂŒnk nem egy kirakat, amelyet mĂĄsok elvĂĄrĂĄsai szerint kell berendeznĂŒnk. Hanem az otthonunk, amelyben az egĂ©sz Ă©letĂŒnket vĂ©gigĂ©ljĂŒk.
Ăs bizony megĂ©rdemli a gondoskodĂĄst. A mozgĂĄst. A pihenĂ©st.
A finom Ă©teleket. Meg nĂ©ha egy szelet sĂŒtemĂ©nyt is, mindenfĂ©le bƱntudat nĂ©lkĂŒl.
A benned Ă©lĆ kirĂĄlynĆ azonban valami mĂĄst is megtanul az Ă©vek sorĂĄn. Azt, hogy a szeretetĂ©rt nem kell folyton versenyezni. Nem kell mindenkinĂ©l szebbnek, fiatalabbnak, Ă©rdekesebbnek vagy sikeresebbnek lenned. Egy mĂĄsik nĆ szĂ©psĂ©ge nem vesz el a tiĂ©dbĆl. MĂĄsok sikere nem teszi kisebbĂ© a te eredmĂ©nyeidet.
Ăs ha valaki nem tudja Ă©rtĂ©kelni mindazt, amit kĂ©pviselsz, attĂłl mĂ©g nem kell kĂ©tsĂ©gbe vonnod a sajĂĄt Ă©rtĂ©keidet. A kirĂĄlynĆ ugyanis nem attĂłl kirĂĄlynĆ, hogy mindenki csodĂĄlja.
Hanem attól, hogy tudja, milyen elvek szerint szeretne élni.
Hogy van tartĂĄsa. Van szĂve. Van vĂ©lemĂ©nye. Ăs van annyi önismerete, hogy szĂŒksĂ©g esetĂ©n kĂ©pes kimondani:
â Ebben bizony tĂ©vedtem.
Mert a mĂ©ltĂłsĂĄgba a bocsĂĄnatkĂ©rĂ©s is belefĂ©r. Ahogyan a nevetĂ©s. A bizonytalansĂĄg. Ăs az ĂșjrakezdĂ©s is.
SzeretnĂ©m, ha minden nĆnek volna legalĂĄbb egy olyan napja, amikor vĂ©gre nem a hiĂĄnyossĂĄgait szĂĄmolgatja. Amikor nem azt nĂ©zi, mi mindent nem sikerĂŒlt mĂ©g elĂ©rnie. Hanem megĂĄll egy pillanatra, Ă©s elismeri sajĂĄt magĂĄnak:
â AzĂ©rt, kedvesem, egĂ©sz sok mindenen keresztĂŒlmentĂŒnk mĂĄr!
Voltak napok, amikor sĂrva fekĂŒdtĂŒnk le. MĂĄsnap mĂ©gis felkeltĂŒnk. Voltak csalĂłdĂĄsok, amelyek utĂĄn azt hittĂŒk, soha többĂ© nem merĂŒnk bĂzni senkiben. AztĂĄn egyszer csak Ășjra nevettĂŒnk. Ăjra terveztĂŒnk. Ăjra kĂvĂĄncsiak lettĂŒnk az Ă©letre. Ăs nĂ©ha mĂ©g sajĂĄt magunkat is megleptĂŒk azzal, milyen bĂĄtrak tudunk lenni.
Nem minden csatĂĄnkat nyertĂŒk meg.
De közben rengeteget tanultunk. Ăs talĂĄn mĂĄr azt is tudjuk, hogy nem kell minden csatĂĄba belemenni. Van, amikor a legnagyobb gyĆzelem az, hogy bĂ©kĂ©ben tovĂĄbbindulunk.
SzĂłval, kedves KirĂĄlynĆtĂĄrsaim!
Ha ma reggel kĂłcosan Ă©bredtetek, semmi baj. Ha nem sikerĂŒlt minden feladatot elvĂ©gezni, attĂłl mĂ©g nem dĆl össze a birodalom. Ha a frizurĂĄtok nem Ășgy ĂĄll, ahogy szeretnĂ©tek, nevezzĂ©tek el modern udvari hajviseletnek. Ha pedig valaki megkĂ©rdezi, miĂ©rt vagytok ennyire jĂłkedvƱek egy teljesen ĂĄtlagos hĂ©tfĆn, nyugodtan felelhetitek:
â Mert ma Ășgy döntöttem, hogy jĂłl Ă©rzem magam a sajĂĄt Ă©letemben!
Ăs tudjĂĄtok, mi ebben a legszebb?
Hogy ehhez senki engedĂ©lyĂ©re nincs szĂŒksĂ©gĂŒnk. Nem kell megvĂĄrni a tökĂ©letes testsĂșlyt. A hibĂĄtlan kapcsolatot. A nagy elĆlĂ©ptetĂ©st. A következĆ szĂŒletĂ©snapot. Vagy azt a bizonyos napot, amikor majd vĂ©gre minden a helyĂ©re kerĂŒl.
Mert az Ă©letĂŒnk nem egy kĂ©sĆbbi, tökĂ©letes vĂĄltozatunknak kĂ©szĂŒl. Ez a mostani Ă©letĂŒnk. Ezzel a testtel. Ezekkel az Ă©vekkel. Ezekkel a tervekkel. Ăs ezzel a nĂ©ha kissĂ© rendetlen, de csodĂĄlatosan emberi valĂłsĂĄggal.
Ma tehĂĄt igazĂtsd meg a kĂ©pzeletbeli koronĂĄdat! HĂșzd ki magad! Mosolyogj a tĂŒkörkĂ©pedre! Ăs ha a korona közben fĂ©lrecsĂșszik, nevess egy jĂłt.
Mert lehet, hogy nem vagyunk mindig elegĂĄnsak. Nem vagyunk mindig tĂŒrelmesek. Ăs egĂ©szen biztosan nem vagyunk tökĂ©letesek. De lehetĂŒnk szeretetteljesek, bĂĄtrak, kĂvĂĄncsiak, önazonosak Ă©s boldogok.
A benned Ă©lĆ kirĂĄlynĆnek pedig nem palotĂĄra van szĂŒksĂ©ge. Hanem arra, hogy vĂ©gre te magad is otthon Ă©rezd magad a sajĂĄt Ă©letedben. Ăs ha mindezek utĂĄn mĂ©g mindig keresed a koronĂĄdatâŠ