A vesztesek monológja

A vesztesek monológja

Gyermekkori emlékek szürkületében
A játékba merülés kicsorduló szertelenségében
A vesztest kísérő gonoszul értelmezett Mefisztó fétisében
Gyakran ökölharcba fordult gyermeki indulatok fényében
Még ma is elő-előbújik halványuló emlékezetemben
Unokáim játékainak felpörgetett hevében
A győztesnek járó babérkoszorú reményében
A vesztesek megalázottnak érezték magukat
Ezért mindig csalásra gyanakodtak
A hevesebbje csaknem tettlegességhez folyamodott
Ami fájt,a családi békét is rendre felborított
A politikai választás szinte ennek analógja
A győztest káromolja, csalással vádolja
S a migránsokat továbbra is tárt karokkal várja
S hogy a feltartóztatókra szálljon továbbra is átka
A közoktatásból kitörlené az Egri Csillagokat
Történelmünkből kiátkozná a harcos gyaur magyarokat
A Hunyadiak szelleme ,s a Zrinyiek bátor hősiessége
A muzulmán hóditás,mint történelmünk meg nem történte
Bosszúvágyuk táplálja az önvizsgálat helyett
Zavarkeltésük választási eredményt megkérdőjelezhet
Mely a beteg Európában csak békétlenséget szülhet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »