Budai Zsuzsa : Kirándulás a Szinva pataknál

A bükki tájkép ezerszínű, csodaszép,
Szinva patakban hegyvidéki tükörkép.
Patak partján ülő, türelmes horgászok,
csalik elől menekülő, gyors pisztrángok.

Lehulló rozsdaszínű avar leplek,
hajamnak díszet adó, tölgylevelek.
Lillafüredi csobogó vízesés mentén,
szerelmesen ölelkezünk, a vízpart szélén.

Túrázók és hegymászók paradicsoma,
útközben nézzük, kiknek nincs tériszonya !
Palota-szálló káprázatos ólomüveg ablakai,
az István cseppkőbarlangnak mesebeli látnivalói.

Csepergő őszi eső, nincs nálam az esőkabát,
patinás kastélyszállóban töltjük, a ma éjszakát.
Álmomban újra, Szinva patak partján járok,
szemet gyönyörködtető vízesést csodálok.

2018.06.26.
Bpest-Cinkota

Budai Zsuzsa
Author: Budai Zsuzsa

Budai Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Budai Zsuzsa: Pár sor magamról…… Cinkota nekem a világ közepe, az életem itt kezdtem én el. Általános iskolában szerettem olvasni, faltam a regényeket meg Adyt és a Petőfit. Érettségi után dolgozni kezdtem, a sors közbe szólt és balesetet szenvedtem. Akkor elővettem a papírt és a ceruzát, elkezdtem írni az első strófám. Jöttek a kis irka – firkák, kondi terem, cicák és a barackfák. Kiírtam magamból örömöt, bánatot, egyszerű rímek, szórakoztatók. Lányom a legnagyobb rajongóm, szigorúan ítéli meg a verssorom. Köszönöm, hogy a csoport tagja lehetek, remélem Nektek is, a verseimmel örömöt szerzek. Budapest- Cinkota, 2017.02.13.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »

Ajándék

Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék   A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja

Teljes bejegyzés »