Rózsa Iván: Maradjunk emberek!

Rózsa Iván: Maradjunk emberek!

A sivatagban a tuareg:
A jövőjén kesereg…
Az Akropolisznál a görög:
Egy dór oszlopnál ücsörög…
Múlt és jövő egyre megy:
Mohamed a hegyre megy…
Vagy a hegy megy hozzá:
Csak ne váljunk állatokká!

Budakalász, 2019. október 19.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Halászné Magyar Márta

    Halászné Magyar Márta Zene és tánc Szabálytalan szonettek szóvirággal 6. rész   Karaktercipőm már több helyen lyukas, forrón ropom a táncot, nem hidegen,

Teljes bejegyzés »

ISTEN A KÖKI-N

Isten nyolcvanhat karácsonyán fenyőt árult a KÖKI-n. December huszonnegyedikén reggel a Nyugatinál szállt fel a metróra. Jegyet nem vett, nem azért, mintha nem lett volna

Teljes bejegyzés »

Nélia

Nélia Volt egyszer egy lány, aki már gyermekkorában is úgy érezte, hogy a világ mögött van egy másik világ. Nem látta, csak sejtette. Ott lakott

Teljes bejegyzés »

Egy hang

  Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen

Teljes bejegyzés »

Amorhoz

  Talán kísérleted végzel, vagy csak játékot űzől velem? Angyalként álcázva magad, hirtelen lépsz életembe. Olyan vagy, mintha maga Pandora szállt volna le a földre,

Teljes bejegyzés »