Edit Szabó : Nem én döntöm el
.
Költő vagyok? biz’ ezt nem én döntöm el
örömmel írok, hisz szavak köszönnek,
megindul kezem a fehér papíron,
lelkemből szabadulnak a sóhajok.
.
Látom a természet élő életét,
vágyom leírni a csodák szépségét,
virágok nyílását, bimbó fakadást,
világot átszövő megújhodását.
.
Csoda szép festmények megérintenek,
boldogan képzelem magam veletek,
teremtő embernek keze munkája,
belenő szemembe varázslatával.
.
Az elmúlt világnak egyszerűsége,
hallom az emberek, hogyan mesélnek,
egykori életek sokszínűsége,
benne érződik elődök szüksége.
.
Gondolkodtam sokszor, változik világ,
holnapok sodrában újabb alkotás,
modernebb technika mit hozhat nekünk,
hogyan lesz boldogabb ettől életünk.
.
Átérzem ünnepek jelentőségét,
vágyom én arra, hogy megismerhessék
emberek, érezzék a szeretetet,
önmaguk és embertársaik felett.
.
Sorakoznak szavaim a papíron,
mosolyogva köszönnek a portámon,
„Jó napot kívánok,” költő asszonyság,
hogyan is pirul el viruló orcám.
.
Lelkemből íródott minden gondolat,
kedves olvasóim érzik maguknak,
megérinti lelküket saját érzelem,
köszönik nekem, leírtam helyettek.
.
Hogyan is mondhatnám, vezeti kezem
boldogság, természet, világ él bennem,
örömem nagyon nagy, hiszen szeretnek,
költő vagyok ? biz’ ezt nem én döntöm el !
.
Bőcs,2019.11.04.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....