Édesanyám kékes-fekete alakja
Ahogyan Sakamoto zenéjében tükröződik
A képernyőn a sivatag vörös hullámai
A Világfa egyik levelén állok
Gyógyító cseppek záporoznak rézsútosan
Sötétbarnán olajosan takarva a
Szürke eget, amely alatt
Hátam-nyakam inában, húsában
Elalszik a bősz gyulladás.
Ideálmodtam magam én, a látomás.
És édesanyámhoz sok évvel ezelőttre,
Ahogyan ecsetje a deszkára varázsolja
A kis kertkaput, amely alatt az
Ösvény egyenesen a tengerhez visz.
Most kívülről látok mindent,
Eltűnik minden sérelem és fájdalom.
Átölel a tenger, ahogy egykoron
Mindannyiunkat az áldott ős-óceán.
S ahogy a szoba falán a képek
Egybemosódnak, szemem megnyugszik
Egy antik könyvköteten.
Néha az egész érthetetlen világ
Egy pillanatra nem evilági csodás
Módon kap értelmet.
(2019 nyarán)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta - a következő kötetig - különböző antológiákban és egyéb felületeken - pl. itt - igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.