Rózsa Iván: Ébredések
Különleges napra ébredt a kis, vidéki elmegyógyintézet. Olyannak indult ez a nap pedig, mint a többi: orvosi vizitek, stagnálás, visszatérés a régi kerékvágásba; vagyis elzártan élni a külvilágtól, mert csak itt és így lehetnek a betegek biztonságban.
Aztán, nevezzük Jánosnak, kiment az udvarra és elkiáltotta magát: „Száznyolcvanezer éves vagyok, több ezerszer újjászülettem, végre szabad vagyok!”
Erre más is, nevezzük Tibornak, merészebb lett, és ő is az udvaron kiáltotta az égnek: „Végtelenből jöttem, végtelenbe tartok: végtelen éves vagyok, tulajdonképpen időn kívüli, vagyis szabad ember!”
És mivel egy szabad ember százat csinál, az ápolók is hagyták kibontakozni e spontán folyamatot. Már több tucatnyian kiáltozták, ápoltak és ápolók együtt: „Szabadság! Szabadság! Szabad emberek vagyunk!”
De szavaikat a Jóistenen kívül nem hallotta senki, az elmegyógyintézet gyakorlatilag egy majorság volt, tíz kilométerre a legközelebbi falutól. Ám a „betegek” ébredése mégsem volt pusztába kiáltott szó…
Mert Istenen kívül volt még valaki, aki meghallotta e pusztába kiáltott szavakat, s akit már nem néznek őrültnek, hanem elfogadnak vezetőnek, aki már nem túlérzékeny, hanem felül van e földi világon, s mégis sejtjeiben érzi a valóságot… És aki, ha elordítja, elbrummogja magát, mint egy medve: „Szabadság!”, akkor Jerikó falai is újra ledőlnek…
Budakalász, 2019. november 6.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...