Vendike
Elkápráztat legkisebb unokám mosolya
Olyan, mint egy égből leszállt angyalka
Hutcutsággal kicsit félre csúszik az ajka
Szemét száját tágra nyitva talán bekapna
Mihelyt megszólal a város déli harangja
Odaül az asztalhoz, hogy ebédjét megkapja
Dupla porcióját aztán szélsebesen befalja
Párnácskájával fejét ágyában alvásra hajtja
Miután felébredt lebotorkál a kanyargó lépcsőn
Anyja öléből szeme fennakadt a TV képernyőn
Mit hozzak kérdésemre suttogva kérdi: Mit?
A szülei által megtiltott szitokszót rebegi Csokit
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
