Szeresd az életet

Szeresd az életet.

„Világ világa
Virágnak virága
Keserűen kínzatol
Vasszegekkel veretel”
Van kinél megbújhat lelkünk
Van kihez menekülhetünk
Bajban, szükségben is
Mindig reménykedhetünk
Mária szerető karjaiban
Megnyugszik majd a lelkünk
Ahol a vírus jár: ott arat a halál
Azért mondom,csak mondom
Szeresd testvér, szeresd az életet
Téged ébreszt a hajnali kikelet
A harkály boldog kopogása
A fákat simogató szellő suttogása
Mind,mind a szeretetről regél
Álmaim vad-buja viharában
Évmilliók messzi távolában
A megfogant élet kapujában
Isten nagyságát ünnepelhetjük
Szeresd, szeresd testvér az életet
Ha az élet hullámzó tengerárja
Hajódat zátonyra irányítja
S megfeneklik a bűn sarában
Van,ki kiemelhet a mocsárból
S beemelhet szerető karjába
Hagyd az életet zajongni majd
A hamis hangokat kiveti magából
A kétkedő gúnyt lemossa
Az imára kulcsolt kezed
S megszenteli az éltető természet
Mert,ha gondolod,hogy a ma elveszett
Akkor végül majd elhagy a szeretet
Ezért szeresd, csak szeresd az életet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »