Szeresd az életet

Szeresd az életet.

„Világ világa
Virágnak virága
Keserűen kínzatol
Vasszegekkel veretel”
Van kinél megbújhat lelkünk
Van kihez menekülhetünk
Bajban, szükségben is
Mindig reménykedhetünk
Mária szerető karjaiban
Megnyugszik majd a lelkünk
Ahol a vírus jár: ott arat a halál
Azért mondom,csak mondom
Szeresd testvér, szeresd az életet
Téged ébreszt a hajnali kikelet
A harkály boldog kopogása
A fákat simogató szellő suttogása
Mind,mind a szeretetről regél
Álmaim vad-buja viharában
Évmilliók messzi távolában
A megfogant élet kapujában
Isten nagyságát ünnepelhetjük
Szeresd, szeresd testvér az életet
Ha az élet hullámzó tengerárja
Hajódat zátonyra irányítja
S megfeneklik a bűn sarában
Van,ki kiemelhet a mocsárból
S beemelhet szerető karjába
Hagyd az életet zajongni majd
A hamis hangokat kiveti magából
A kétkedő gúnyt lemossa
Az imára kulcsolt kezed
S megszenteli az éltető természet
Mert,ha gondolod,hogy a ma elveszett
Akkor végül majd elhagy a szeretet
Ezért szeresd, csak szeresd az életet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »