Rózsa Iván: Madártávlatból
Oly jó repülni itt fent!
Oly letisztult itt a csend!
Mily aprónak tűnnek az emberek!
Itt fent nem dörögnek fegyverek…
Itt nem tülkölnek autók;
Itt nem tülekednek vásárlók…
Itt nincs fogyasztási őrület;
De jó, hogy itt fent repülhetek!
Isten magához közel engedett:
Közelebbről ad nekem jeleket.
Úgy, hogy még itt is rejtőzködik:
De a felhők felett Ő őrködik!
Felelősséget érez a világért:
Minden kis élet Neki ugyanannyit ér.
Minden kis madarat is számon tart,
És bölcsen szemléli az emberi fajt.
Itt fent nem érhet bennünket semmi baj;
Idáig nem hatol az emberi zaj.
Itt fent csak kiválasztottak lehetnek;
Na, meg olykor legfeljebb repülőgépek…
Madártávlatból oly komikus a lenti világ;
Ember saját önös érdekén túl nem lát…
Ember bőréből nem tud kibújni:
Pedig tőlünk, madaraktól is lehetne tanulni!
Belátást, nagyvonalúságot, szerénységet:
Mi kéknek látjuk az eget, tényleg kéknek…
Itt fent minden igaz megvilágításba kerül:
Míg lent az emberi nem tán jobblétre szenderül…
Itt fent helyükre kerülnek a dolgok:
Mi tisztának látjuk fentről e kis bolygót…
Igaznak hisszük, mire Assisi Szent Ferenc gondolt:
Emberiség, légy végre szerény és megfontolt!
Budakalász, 2020. április 28., Szent Vitális és
Szent Valéria napján, koronavírus idején…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...