Keserű

Vitos Irén

Keserű

 

Kínlódva vedli kétségeit

a hit, keserű így a méz,

a szívben csak enyész,

s lassan szem elől vesz

a homokszemnyi boldogság

a sivatag port kavart viharán.

A félbehagyott remény

története elcsendesedett

a dűnetengeren, s valahol

ott rejlik a védtelen,

törékeny kincs.

Együtt megtalálhatnánk,

de a közönnyel telt lélek

a reménynek buboréknyi helyet

se hagyva, színültig tölti

öntelt méregpoharát.

Borral viszonzom, akkor is,

ha megittam már.

Vitos Irén
Author: Vitos Irén

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Szeretettel Gratulálok újfent, mert mindig megérint, megragad ez a nagyszerű versed is, Fantasztikus a sajátos képi- és kifejezés világod! Örömmel olvastam!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tudom, miért nem…

  Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.  

Teljes bejegyzés »

Mélypont

  Nem számít az életben hányszor estél el, Nem számít mit mondtak mások rút nyelvükkel. Nem számít az sem, hogy ma mennyire nehéz, Az számít,

Teljes bejegyzés »

Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »