Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)

 

Látsz most odafent az égen,

mint fénylő csillag a sötétben.

A gyertyák most érted égnek,

Az emlékek örökké élnek.

 

A szeretet soha nem vész el,

mert a lelkünk élete örök,

S bár szemeinkből könny csöpög,

Szívünkből soha nem mész el.

 

Lehet, hogy már nem foghatjuk kezed,

S többet nem nevetünk veled,

Hisz nem ismerjük a mennyet,

de hisszük, ott békére lelhetsz.

 

Hiányod fáj. A csendben marad

egy üres hely, mely rólad vall,

De minden szó és minden emlék

Megőriz majd, míg élünk még.

 

Ha felnézünk az égre,

Talán rád találunk a fényben,

S ha egy csillag ránk ragyog,

Hisszük, hogy te ott vagy valahol.

 

Nem búcsúzunk, csak elengedünk,

Mert belül itt leszel velünk.

Az idő múlik, de van, ami nem változik;

aki igazán szeretett,

Az soha nem felejt téged el.

 

Tari János emlékére

2026.08.24. – B.R.M.

Screenshot
Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Farkas Etelka

Szőke voltam. Elmúlt

Rég bevált módszerem, hogy amikor az élet kezd nagyon hasonlítani egy rosszul sikerült szappanoperára, kilépek a komfortzónámból. Nem óvatosan, lábujjhegyen, hanem ajtóstul. Ha már változás,

Teljes bejegyzés »

A festőművész ajándéka

Az első hó december huszonkettedike estéjén érkezik. Hatalmas, szikrázó labdacsok hullanak az égből, néhány óra alatt az egész falut beborítják. A lakók eldobják a csomagolópapírt,

Teljes bejegyzés »

Az élet fénye

Reggel az első utam a postaládához vezet. Amióta elmentél, így van. A gyerekek még alszanak. Nem hallják kerti papucsom csosszanását az elfeketedett térkövön, a lábam

Teljes bejegyzés »

Hazagondozás

Nézem, ahogy Elza a kertben játszik. A halastó mellé ülteti hercegnőbabáját, kavicssüteménnyel kínálja. Barna haját, ami a nálam töltött év alatt dús és fényes lett,

Teljes bejegyzés »

Balettcipő

Vali 1947-ben, háromévesen húzott először balettcipőt. Kicsi volt a lábára, törte, nyomta minden ujját. A tanárnő szoros kontyát és még szorosabb arcvonásait rendezve közölte Vali

Teljes bejegyzés »

Halhatatlan üzenet

Edit Szabó : Halhatatlan üzenet Zenekarban, békés csendes este halkan szólal a hegedű zene, koncert-terem lassan életre kel, szólaljon egy halhatatlan üzenet. Szólamok szárnyalnak oly

Teljes bejegyzés »