Az élet legnagyobb ajándéka a szeretet

Az élet legnagyobb ajándéka a szeretet

Bűnben élni, olyan
Mint rongyos ruhában mezitláb járni
Fedetlen fővel heves viharban ázni
Olthatatlan szomjúságban
Kielégítetlen éhségvágyban
Korom sötétben botorkálni
A csupasz fák összesúgnak mögötted
Nem tudod sajnálnak, vagy nevetnek
A madarak hangjai is elkerülnek
A lelkiismeret dörömböl az ablakodon
Fagyossá válik minden gondolatod
Nem hagyja el ajkad egyetlen mondatod:
Bocsánat !
A feloldozás a szeretetben rejlik
A szeretet az maga Krisztus
Ha nem keresed, s nem találod
Nem leled meg az igazi bűnbocsánatot
A Húsvét nem nyújt nagyobb ajándékot
Ez a szeretet, áldozatot kér a bűnbocsánatért
Nála megtalálhatod zaklatott szíved békéjét
S érezzük, milyen jó lenni bűntelenül Tenálad
S arról is megbizonyosodhatsz közelében:
A közösség érdeke nagyobb az egyéninél
S őszinte megbánást vár üdvösségedért.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »