Első randevú előtt
Még magamban teremtelek;
könnyed léted tűnő harmat.
Még minden vagy, mit ismerek,
mit egy fotó meg nem adhat.
Alakodban látni vélem
szélben hajló törzsek táncát.
Csupa ritmus, lágy szemérem;
tündér dobja le így fátylát.
Sejtelmesen omló hajad
cirógatja bársony alkony.
Nem tartja azt csat vagy szalag.
Úgy hívlak majd őszi-asszony!
És úgy hiszem hangod hogyha
fürgén pergő patak volna,
akkor felém úgy osonna,
hogy a szívem körbe mossa.
Óceán-mély két szemedben
elmerülnék, hogyha bennük
az éj feszül nyugodt rendben.
Hová közös titkunk rejtjük.
Rúzsod színét felölthetné
égő eper, friss cseresznye.
Ajkam a nyár melengetné,
ha ajkadhoz utat lelne.
Még magamban teremtelek;
léted tartják tűnő képek.
Csodát várok, mint egy gyerek.
Ne törd össze, szépen kérlek!
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...