Így múlik el az életem!
Lelki szemeim előtt feldereng
A veszprémi hóvirágtelep pipacstengere
Majd a csupasz piactér fémkarikát
Görbített dróttal hajtó kicsi embere
A pöfögő,zötyögő, nyári Balatonra utazók
Minden sínpárt befogadó szerelvényei
Mikor évek múlva visszatekintettem
A vasútvonal felszámolása úgy érintett
Szívemből kiszakítottak volna egy szeletet.
A Margit templom mártír sorsú plébánosa
Szüleimmel együtt megtanított minden jóra
Ezek az élmények kísértek életem során
Ezekbe kapaszkodtam,találtam vigasztalást
Ezt kíséreltem sikertelemül továbbadni
Ezért szoktam folyton elszomorodni
A világ teljesen megfordult köröttem
Kevés ember maradt az embertelenségben
Az ember maga lett saját bálványa
Úgy érzi magától függ a világ megváltása
Közben hatalmasodik a természet pusztulása
Egyre növekedik az élvezetek hajszolása
Nincs elképzelése a jövő nemzedékről
Mintha nem lenne fogalma a végveszélyről
Ifjú s idős kortársaim lélektelemmé váltak
Zsebüket tapogatják,, s a szomsédot utálják
A Biblia tanai lassan feledésbe merülnek
Így búcsúzáskor az ölelések végleg elkerülnek
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: