Egy öreg tölgy búcsúja

Egy öreg tölgyfa búcsúja.

A Tamás hegy lábánál
Egy öreg tölgy kikandikál
Szemét a Balatonra mereszti
Zsibongó embereket keresi
Szomorú látvány kiábrándítja
Mert csak a néptelenséget látja
Bár hűvös szél fúj a Tó felett
A Covid mindenkit elkergetett
Évgyűrűi befedték egész testét
A zord idő megtépázta gerincét
Gyökerei is lassan elszuvasodtak
Vastag karjai már alig tartanak
A mellette álló fatestvért kivágták
Így lettünk a kornyéken árvák
Érzi a tölgy órái rövidülnek
Nem várja a rigók fészek rakását
Énekükre érzi már az idő múlását
Nem nyújt majd hűsítő védelmet
A vándornak ki tövében megpihenhet
Nem látja majd a balatoni hullámhegyeket
Nem csodélhatja a vitorlázó sereget
Nem űzheti tova a vihar felleget
Nem hallatszik az adventi harangszó
Mely rorátéra a híveket is hívogató
A kereszt jelét rajzolták homlokára

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »

Ki is vagyok én?

  Csak egy szkafanderbe zárt szelíd pillangó, Kinek szívét most elrejté a zimankó. Ki Ady, Babits és Radnóti függője, Pont az, ki saját története főhőse.

Teljes bejegyzés »

Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »