Egy öreg tölgy búcsúja

Egy öreg tölgyfa búcsúja.

A Tamás hegy lábánál
Egy öreg tölgy kikandikál
Szemét a Balatonra mereszti
Zsibongó embereket keresi
Szomorú látvány kiábrándítja
Mert csak a néptelenséget látja
Bár hűvös szél fúj a Tó felett
A Covid mindenkit elkergetett
Évgyűrűi befedték egész testét
A zord idő megtépázta gerincét
Gyökerei is lassan elszuvasodtak
Vastag karjai már alig tartanak
A mellette álló fatestvért kivágták
Így lettünk a kornyéken árvák
Érzi a tölgy órái rövidülnek
Nem várja a rigók fészek rakását
Énekükre érzi már az idő múlását
Nem nyújt majd hűsítő védelmet
A vándornak ki tövében megpihenhet
Nem látja majd a balatoni hullámhegyeket
Nem csodélhatja a vitorlázó sereget
Nem űzheti tova a vihar felleget
Nem hallatszik az adventi harangszó
Mely rorátéra a híveket is hívogató
A kereszt jelét rajzolták homlokára

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »