Egy öreg tölgy búcsúja

Egy öreg tölgyfa búcsúja.

A Tamás hegy lábánál
Egy öreg tölgy kikandikál
Szemét a Balatonra mereszti
Zsibongó embereket keresi
Szomorú látvány kiábrándítja
Mert csak a néptelenséget látja
Bár hűvös szél fúj a Tó felett
A Covid mindenkit elkergetett
Évgyűrűi befedték egész testét
A zord idő megtépázta gerincét
Gyökerei is lassan elszuvasodtak
Vastag karjai már alig tartanak
A mellette álló fatestvért kivágták
Így lettünk a kornyéken árvák
Érzi a tölgy órái rövidülnek
Nem várja a rigók fészek rakását
Énekükre érzi már az idő múlását
Nem nyújt majd hűsítő védelmet
A vándornak ki tövében megpihenhet
Nem látja majd a balatoni hullámhegyeket
Nem csodélhatja a vitorlázó sereget
Nem űzheti tova a vihar felleget
Nem hallatszik az adventi harangszó
Mely rorátéra a híveket is hívogató
A kereszt jelét rajzolták homlokára

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »