A konc: odadobott kolonc
Csak vedd fel,
És edd meg,
Mert ha nem, hát
Megetetik veled.
Szavad ne feledd!
Csak egy lógó konc!
Te kis örök tanonc,
Kit a szél űz szanaszét,
S mindig visszatérsz
A vályú elejére,
Napnyugtára, s estére.
Ennyi volnál? Egy konc?
Nem lehet! Többet érsz te annál,
Mintsem tétován ülj,
És lóbáló lábakkal
Várd a semmit!
Nem ér ez ennyit!
Áh, kicsi felesleges konc,
Nem vagy te már virgonc!
Ne add ki a lelked
Legmélyebb bugyrait!
Ne pazarold a szép szót!
Csak áldd meg mindig a jót.
És végül, kicsi konc,
Sose te légy a kolonc!
Áldd meg inkább a rosszat is,
Hogy felszabadítsd magad,
S szíved pitvarait,
Dalold a magad dalait!
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.