Séta a Tagóre sétányon.
A szerencsés emberekhez tartozom
Egész évben sétálhatok a sétányon
Kánikulában, a havas téli magányban
Esőben, szélben nyári zsibongásban
Örömben, bánatban, fájdalomban
Csendben ,hajnalban, alkonyatban
Borheti zajban, ünnepi hangulatban
Az éhes kiskacsák kireppennek az útra
Innem tátogatnak emlékeztetve a múltra
Mikor ötven évig sokan éheztek,fáztak
S nem juthattak ide a Balaton partjára
Gondol valaki az elégedetlenkedők közül
A múlt kirekesztettjeire,kinek minden sikerült
Az panaszkodik, kiknek zsebe pénzzel teli
A szegény ember nem kér pedig megérdemli
Ha esze, s szíve van, a múltat nem felejti
Nem kérődzik, nem hálátlan ,megköszöni
Ha jó sorsa a Sétányra hozza megérdemli
Nem vágyik külföldre, a tenger ölelésére
Szereti hazáját, marad erkölcsinem őre
Az elégedetlenség ismeretlen számára
Vigyázó szemeit tekinti hazára, a határra
Hogy értékeit megtartsa, s vigyázza
Nem hódol a szabadelvű bálványoknak
Mindenét feláldozná a békéért a családnak,
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
