Rózsa Iván: Ne keseregj!

Rózsa Iván: Ne keseregj!

A rút valóságnál fontosabb a mindent szépítő képzelet:
De élvezd az élet minden percét, amíg csak lehet!
Magának az életnek az élvezete a legnagyobb élvezet:
Lásd meg minden mozzanatban a jót is, és ne keseregj!

Budakalász, 2022. szeptember 2.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

55 + = 61

Van-e fény?

Van-e fény az árkon túl? Van-e árnyék a napfényben? Valódi élet a földtérben? Sok pici kő néz keményen Mint acéltűk szurkodnak Cseppet sem szelíden Hiába

Teljes bejegyzés »

Gyermekként a nagyváros

Gyermekként a nagyváros   Dzsungelom beton lett, Már nem tudok hová bújni; Nyugdíjazott katona vagyok már rég, S még nem is kellett hozzá tanulni.  

Teljes bejegyzés »

Nőiesség

Gyerekkoromban mindig azt mondta rólam anyukám, hogy „komoly kislány” vagyok, meg olyan magamnak való, és félszeg is kicsit. Mikor serdülni kezdtem, nagyon féltem attól, hogy

Teljes bejegyzés »

Ágytakaró

Amint beszáll a reptéri kisbuszba, abban a pillanatban pittyegni kezd a telefonja. „Szép utat, élvezd, és tudd, hogy gondolatban mindig Veled vagyok!” – olvassa a

Teljes bejegyzés »

Alteregó

Pont olyan volt, mint a nagyapám. Ugyanaz a nagy bozontos szemöldök, és az alóla kibukkanó kékes-zöld szemeivel, ő is olyan áthatóan tudott nézni rám. Rövid

Teljes bejegyzés »