Ez már nem az én Füredem !
Mint színes füstkarikák úgy lebeg a tömeg a sétány fái alatt
Csendre-nyugalomra vágytam hosszú hideg hónapok alatt
Mosolygó párokat, pompázó virágokat,elsuhanó szerelmi vágyakat
A tükörsima vizben Tihanyi fényeket,s ősi fái mögé rejtőző árnyakat
A nap épp úgy tüzel, mint itt töltött éveim hosszú sora alatt
A hajnalok varázsa sem bújt ki a szivárvány köntöséből
Az aranyhid büszkén uralja az ég horizontját
És elfedi a mindennapok vissza-visszatérő búját-baját
Mammutházak nőnek ki a maradék szabad föld mélyiből
Maholnap felhőkarcoló is kopogtat a városháza kapuján
Hallás koptató hangorkán lebeg az egész városka felett
Tömény alkohol száll a légben,a szonda szinte magától csengetett
Úgy érzem, ez már nem az én városom
Vagy még nem léptem át az új század küszöbét
Ez a világ már egy új nemzedék vállát terheli
A magam fajta csak a visszavonulást ttervezheti
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
