Ha Te mondod azt, hogy rossz,
mintha villám csapna belém,
Mástól nem fáj, ez paradox –
csak megrázom magam én.
Ha Te mondod azt, hogy rossz,
hirtelen megtörik a fény,
Aztán már hiába csókolsz –
hiszen beszorult a fék!
Ha Te mondod azt, hogy rossz,
tudd, egy kisgyerek vagyok még,
Ezzel a múltadhoz láncolsz,
de jövőm a reménység.
Ha utamon, kézen fogsz,
s ott tanítod, mi az erény,
Meglátod, majd ott ragyogsz,
hol sikerem élem én.
Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.