Hallgat a kölyök,
odakinn zápor,
ordító fellegek
tűntek fel a visszapillantóba,
vissza…
néztem őt
s nézett engem,
keresett,
megkeresett válaszok,
ármánnyal itatott kérdéseket
kevert a szél,
felkap és védtelen,
ezer arcú az áruló,
tükörbe néz az áruló.
Ámul,
miféle világ,
mit teremtett ennyi rossz lélek?
Vihar után zivatar
ment előre,
vihar után köd
ment felejteni,
s ahogy változtak az évszakok
elnémul.
Nincs már fülekben a vihar hangja,
az eső kopogása
mélyen temetve,
nevet se említve.
Tolvaj ragadta magához az órát,
de ideje lejárt,
megjárt kattanása
lassan kimúl.
Miféle végzet?
Megállta után indult csak kezdete,
s a rém feltett két keze,
mert tükörben suhan az árnyék.
Eljő a vihar!
Csak képzeli,
vihar helyett
csend száll,
s néma,
néma a szándék.
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
