Csillagvirág

Beck Brigitta: Csillagvirág

 

Éjjel egy csillag megszólított egy énekesmadarat:

„Kis madárka, miért ülsz a csupasz ágon?

Miért nem repülsz el megkeresni a nyarat?”

„Ó, te csillag, tél van és én nagyon fázom”-

Mondta a madár, s a csillag válasz nélkül maradt.

 

„De madárka, miért ülsz a csupasz ágon?

Miért nem bújsz el az erdő rejtekén?”

„Ó, te csillag, nagyon fázom, nagyon fázom,

Ilyen késő éjjel mégis hová menjek én?

Nem mehetek, mert a virágokat várom!”

 

„Madárka, tél van, nem nyílik most virág,

Hiába dideregsz ott fenn az ágon!”

„Ó, te csillag, olyan hideg ez a világ,

Nem mehetek, mert a virágokat várom,

Nem mehetek, amíg a fán nincsen virág!”

 

„Jajj madárka, szegény madárka – szólt a csillag csendesen –

Indulj délre, ne maradj itt az ágon!”

„Ó, te csillag, szépen kérem, kedvesen,

Lennél-e az én virágom,

Mikor a téli éjszakákon az égboltot lesem?”

 

„Jajj madárka, drága madárka – suttogta a csillag-

Leszek a virágod bárhova is repülsz,

De nem jó ez így, tél van és fagy,

Jajj madárka, drága madárka, mindjárt kihűlsz,

Indulj el délre, a nyárból már hívnak!”

 

„Ó, te csillag, kérlek tarts velem,

Nem mehetek, ha nincs nálam virág,

Milyen kedves, fényes virág vagy nekem,

Hogy velem jössz és nem kell várni rád,

Milyen szép virágok nyílnak a hideg teleken!”

 

Így lett egy éjjel egy csillagból virág,

Így indult egy madár megkésve az útra,

Hogy eljusson a nyárba, ahol zöldek még a fák,

És hogy ne legyen magányos az útja,

Éjjelente vele tartott egy égi csillagvirág.

(2022.12.26.)